100 éve történt
2022. október 05. írta: V77blog

100 éve történt

Bacsó Béla és Somogyi Béla meggyilkolása

100 éve, 1920. február 17-én két nagyszerű újságíró vesztette életét, csak azért mert nem értettek egyet a fennálló hatalom eszközeivel. Róluk szól cikkünk.

(A cikk eredetileg a Press77 Magazinban jelent meg, 2020.03.05-án).

 

bbsb.jpg

 

Bacsó Béla 1891. január 6-án született Kassán, ahol tanulmányait is végezte, majd itt helyezkedett el először újságíróként. Első írásai a “Kassai Napló” című újságban jelent meg. 1919-ben lett a Népszava munkatársa, ahol a megjelent írásai elsősorban a proletárokkal, a paraszti földéhséggel foglalkozott. Ugyancsak toll hegyére tűzte az ún. fehér terrort, amelyről elítélően írt. Később ez lett veszte

Somogyi Béla 1868. május 16-án látta meg a napvilágot Halastón. A Csáktornyai Tanítóképzőben tanult. 1893-ban Felsővisóra került állami tanítónak. Első cikkei a Népszavában és a Cipészek Szaklapjában Suhogó álnéven jelentek meg 1895–1896-ban. 1897-ben Budapestre került, itt egészen 8 hónapig a Népszava főszerkesztője, ám belső viták miatt távoznia kényszerült a laptól. Utána egy külvárosi iskolában jutott tanítói álláshoz. Közben megszerezte a tanári képesítést is, reál-, majd kereskedelmi iskolában tanított. 1903-tól a Népszava külső, majd az újság 1905-ös napilappá alakulása után annak belső munkatársa. Ugyanekkor megindította a tanítók szervezkedését, majd 1906-ban lapjukat, az “Új Korszakot”, amelyet maga szerkesztett, s az ugyanebben az évben megalakult Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete (MTSZE) elnökévé is megválasztották.

Az MTSZE alapszabályait  gróf Apponyi Albert nem hagyta jóvá, ennek nyomán Somogyi egy időre beszüntette az Új Korszak kiadását. 1910-ben azonban, miután az akkori miniszter jóváhagyta azokat, újból megjelent az Új Korszak, Zigány Zoltán szerkesztésében, Somogyi kiadásában. Közoktatásügyi államtitkár volt a polgári-szociáldemokrata koalíciós Károlyi Mihály-kormányban. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején elvi fenntartásai miatt nem vállalt szerepet; a Tanácsok Országos Gyűlésének tagjaként bírálta azt.

És hogy hol találkozik e két ember sorsa? A halálukban: mindkettejüket elhurcolták, majd a fehér terror Ostenburg-különítménye valahol a megyeri csárda és a fővárosi vízművek között 1920. február 17-én meggyilkolta őket, élettelen testüket a Dunába dobták.

Mi volt a bűnük?  Az, hogy nem értettek egyet a fehér terror eszközeivel, és a saját módszerükkel harcoltak ellene: újságíróként megírták a történéseket.

A bejegyzés trackback címe:

https://v77blog.blog.hu/api/trackback/id/tr2417947784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása